Olvastam egy teóriát, miszerint az ember minden életében gyűjti a karmáját - ha jól tette a dolgait, és sok volt belőle halálakor a következő élete szerencsés lesz, ha meg keveset, értelemszerűen rosszul fog alakulni a sora, és így tovább, tovább.
Eszerint a logika szerint nekem előző életemben kibaszott sokat sikerült összegyűjtenem. De komolyan, kezdenek jól alakulni a dolgaim. Egész nap síkideg voltam, zaklattam a környezetem, müvtöri dogában vagy ötször el kellett olvasnom a kérdést, mire felfogtam, barátnőmet cseszegettem, hogy készítsen már fel a legrosszabb opcióra is, szóval ja, pánikoltam rendesen. Nyolcadik óra után elindultunk, bevártam a csávót, a többiek lemaradtak, de mi jófej emberek lévén a placc előtt bevártuk őket (meg az úrfi még nem szívta el a dohányát). Megdobott egy hógolyóval, visszadobtam, hülyültünk, aztán magához húzott, és odasúgta nekem, hogy fogalma sincs, mi legyen. Nekem persze volt.
Bent a többiektől távolabb ültünk, és felkészítettem magam egy nagy lelkizésre, amiben aztán hú de jól átrágjuk magunkat mindenen. Ebből ez lett;
- Na?
- Nem tudom, jó ötlet lenne-e belevágni.
(szünet)
- Szerinted?
- Szentem próbáljuk meg.
(egy percig csak mered előre a semmibe, előttem meg lepereg az életem)
- Jó, próbáljuk.
Utána elment cépét csórni, hogy tudjon cigit tekerni. Jól van, a hivatalos verzió az, hogy megbeszéltük, adunk magunknak egy hetet, kipróbáljuk oszt ha működik, örülünk, ha nem, visszatérünk az eredeti rendbe. Ennek, mondjuk szerintem nem sok értelme van, de hát nem is merem még kimondani, hogy együtt vagyunk. Csak ismerkedünk. Azt hiszem, ez a legjobb szó rá. Basszameg, még most is remegek.

Egy barátnőm, akit alapból nagyon bírok, együtt járunk szakra, jól megértjük egymást meg minden, pénteken mondja, hogy én milyen vagány és laza vagyok, meg kérdezi, hogy tudok könnyen spanolni emberekkel.
Na, ebből is látszik, hogy vele még nem lelkiztem egy olyan igazi mélyet, mert igazság szerint olyan szintű ipari hulladék vagyok, gyerekek, hogy az valami borzalom. Most leginkább arra gondolok, hogy az érzelmi világom annyira ingatag és labilis, hogy azt még én se képzeltem. Most meg beütött a krach, amire egyáltalán nem számítottam, fogalmam sincs mivel, miért, hogyan és legszívesebben a falat kaparnám, hogy történjen már valami.
Na ugye, tegnap volt a akitszívesenmegismernékközelebbről srác bulija. Tök jó volt, lazán lekéstem a találkozót (kibaszott bkv), majd elindultunk, söröztünk a villamoson meg miegymás, szóval jó volt a hangulat, élveztem. Megvettük a buszjegyet, felszálltunk a sárgabuszra, végig az ölében ültem, megpuszilta a hajam, beszélgettünk. Ekkor már fogalmam se volt, mi van, nem azért mert annyit ittam volna, hanem mert nem értettem, miért kezdtem el hirtelen ilyen szinten érdekelni. Amikor leszálltunk, rágyújtottunk, megfogtuk egymás kezét, és a szakadó hóban, a hófehér, kihalt utcákon csúszkáltunk el a házig.
Azt hiszem mondanom se kell, hogy az este további részén még jobban megismertük egymást, szóval a vágyam, miszerint közelebb akarok kerülni hozzá, teljesülni látszott, este egy ágyban is aludtunk el. A filozófiámba meg, miszerint kit érdekel, ha csak egy estig tartott, megérte - kezdek beleőrülni.
Reggel fél kilenc fele, három kannal és vele a buszmegálló felé igyekeztünk, másnaposan és nyúzottan. Félrevontam picit, mire ő átölelte a derekam, és megbeszéltük, hogy majd ha kijózanodott teljesen, tisztázzuk egymás között, hogy pontosan mi is történt. Ma meg rám ír, nem is olyan régen, hogy suli után ugorjunk már be kocsmázni, és ott rágjuk át magunkat a témán. Természetesen belementem, agyban már tucatnyi kreációt fejlesztettem ki, hogyan is fog az a beszélgetés zajlani.
És most félek, mint a szar, mert érzem, hogy nem lesz ebből semmi. Végül is, nem várhatom el, hogy  bebaszott, beállt, szívott vagy franctudja állapotban racionális döntéseket tudjon hozni. Nem tudom, hogy fogom azt a nyolc órát kibírni, mire végzek. Már most nem tudok koncentrálni, mi lesz akkor, teatyaúristen.
Amúgy, ezt leszámítva a buli rohadt jó volt, összebasztunk egy pingpong asztalt, barátnőm csúszkált a lépcsőn, másnap reggel haverom kiszívott nyakát kellett lealapoznom, hideg krumplit ettünk, a vécében antiszockodtunk. Csak lenne már holnap ilyenkor, könyörgöm.
Nem hiszem, hogy ma jól fogok aludni. Még rajzolnom is kell, művtörit átnézni, szóval holnap reggel kávéval fogok indítani. Vissza a kezdetekhez.

Nem tudom, hogy valaki unja-e már, hogy jellemzően a Hiperkarma Szószerint című számából vannak a modulcímek meg minden kis szirszaros szöveg, de én még mindig oda és vissza vagyok ezért a zenéért, szóval marad, punkt. És igen, visszavontam a jelszavas védelmet, ami meglepően hasznos dolog, pofozgattam egy kicsit az oldalon, és most itt vagyok, újra, tiszta lappal, viszonylag boldogan.
Az elmúlt nagyjából egy héten sikeresen összeszedtem magam. Találkoztam drága exbarátommal, persze nem kettesben, a tesójánál voltam, és hiába próbáltam, nem tudtam az összefutást kikerülni, úgyhogy paff, szoptam, de legalább kiderült, hogy nemcsak a szakítás után indulatok mondatták velem, hogy egy kocka gyökér állat paraszt balfasz, hanem tényleg az. Nomindegy, elvoltam én a nővérével, csempészett be sört és mindenféle idióta számra ugráltunk, jó volt.
Hétfőn az első négy órám szak volt, amire a tanár nem jött be, baszott szólni, helyettesítő nem se tette tiszteletét, úgyhogy négy rohadt tanórán keresztül vegetáltunk a teremben. Rajzon egy csendéletet kellett dühösen ábrázolnom. Az elsőt sikeresen elrontottam, egész végig frusztrált voltam, nem fejeztem be, véstem a ceruzát, és utolsó órán gyorsan összefirkáltam egy újat, hogy azért ne égjek már be annyira, de a tanárnak valamiért az első jobban tetszett, amit máig nem értek, de beszedte, és kaptam rá egy ötöst. Még aznap elmentünk vízipázni, ahova meghívatta magát srác, akitszívesenmegismernékközelebbről, vettünk vépét, meg egyszer kimentünk kettecskén korcsosítani a tüdőnket, és beszélgettünk(ésésés asfkéflkasf), és szinte biztos vagyok benne, hogy a legfőbb oka annak, hogy tetszik a tény, miszerint úgysem kaphatom meg. Fő a pozitív gondolkodás, de azért nem akarok teljesen beleesni, mert nem szeretnék a közeljövőben nagyot koppanni, lesz még rá időm. Ma meg szakon szintúgy nem volt első két órában szaktanárunk, szóval egy másik tanárral elmentünk kiállítást nézni. Az idő rohadt szép, a levegő friss volt, a nap is sütött, azért ilyenkor nagyobb kedvem van élni, a kedvem is jó volt, a kiállítás is, überfasza. Délután tíz perc kocsma, majd rohantunk a város másik felére egy barátom bandájának koncertjére. Nagyon jók voltak, bár a közönségben rajtunk kívül nagyjából csak hatévesek voltak, de hát a Green Day is így kezdte, és hát gitározni, az a két srác tud, az biztos. Komolyan a rock az egyetlen műfaj, ami úgy igazán hatni tud a kis lelkecskémre.
És igen, nagyon összefüggéstelenül írok, de jól esett letisztázni a hetem, meg amúgy is sietnem kell, hogy emberi időben ágyba zuhanjak, mert holnap reggel megyünk nagyimékhoz, és nem szeretnék bealudni a kocsiban. Este meg a fent említett akitszívesenmegismernékközelebbről fiú szülinapi bulija, amire azért illene normális ábrázattal menni, de hát sötét lesz már, igyekszem majd nem utcai lámpa alá állni. A térdem meg fáj, mert a cipőfűzőm önálló életet próbál kezdeni. Apum közölte, hogy ilyet három éves korom óta nem produkáltam, szóval hivatalosan amortizálódok le. A csiguszom meg már hat milissé nőtte magát, és ő az új kinevezett lelki társam. A akitszívesenmegismernékközelebbről fiú röhögött ezen.
A nap beszólása pedig: Nem fogok felnőni, örökké gyerek leszek! Én leszek Pánk Péter! Kinyírom azt a kis zöld buzit!
Azt hiszem, tényleg aludnom kéne.
Ebben az utolsó kettőben meg az a pláne, hogy mindkető Varga Nándor Lajost ábrázolja, 19 év eltéréssel, és mégis mindkettőnek van pipa a szájában. Csak észrevettem.

Csak és kizárólag azért, mert lusta vagyok bejegyzést írni. Az öreg nénike abszolút skiccelt, egy kedves hölgy ült modellt, szimpatikus volt, és a mellette lévő római gipszefejtől már olyan szinten agyfaszt kaptam, hogy borzalom, nézzétek is meg, milyen kis szánalmas lett. de hát, ilyen is kell.

Ugye az volt a tervem erre a hétvégére, hogy összeszedem magam, megtalálom a lelki békém, túlteszem magam a volt barátomon, rajzolok mint állat, meg úgy általában kurva jól elleszek. Hogy mi sikerült ebből?
Semmi. Az ég világon semmi, baszd meg.
Ma ráadásul a drága exemmel álmodtam, ami azért volt teljesen unfair, mert helyesebb volt, mint a valóságban. Fuck. Az ember éppen túltenné magát az egészen, erre bamm, bezavar egy istenverte képzelgés, és lőttek az eddigi tervnek. Komolyan csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Tegnap este amúgy is jól bedepiztem, de komolyan, sikerült olyan tipikus kamaszhisztit produkálnom, ami azért velem ritkán van. A hangulatom akkor lett jobb, amikor elkezdtem a neten különböző filozófusok eszmefutatásait olvasni (de imádom az ókori görögöket), és az franctudja miért megnyugtatott - fura vagyok - és onnantól minden halálfrankó volt.
Ma meg ugye elmentem az apacsba. Vettem egy csigát, három milis, szilikonos, és fogalmam sincs, hogy fogom belenyomni a fülembe, de egyenlőre élénk szimbiózisban élünk. Komolyan most csak ez dob fel. Ez azért szánalmas.