 jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
marslakók a jogobellában? Tehetség: reggel nyolckor, a rajzterem előtt, teljesen kábán, életmentő koffeines löttyel leönteni a pár napja szépen, újságpapírral bekötött rajzmappát. Megint. Komolyan, ahányszor papírpohár van a kezemben, MINDEN EGYES KICSESZETT ALKALOMMAL szép kis barna pacát varázsolok az ÉS magazin irodalmi cikkeire. Ez szánalmas.
A rajztanárnőnk jótékonyan késett egy órát (a négyből), de ez minket, lelkes ifjoncokat nem állított meg abban, hogy elkezdjünk, majd több, mint 180 percig pingáljunk grafittal két hokedlit. Amik egymáson voltak. Ráadásul az egyik felfordítva. Fuck.
Első lépésben próbáltam egy egyenest húzni. Nem ment. Kiradíroztam. Na, nem gáz, újra. Csak nem leheet nehéz, egy kisnyomicsíra egyenes vonal csak nem fog ki rajtam?! Nem, pfuj, ugyanmár, chh. A végén láttam csak meg, hogy annak az alul lévő szerencsétlen széknek mind a négy lába görbe, szóval a valóságban nem nagyon állna meg, hanem eldőlne mint a részeg taxisofőr, de hát a tehetség nem mindig mutatkozik meg elsőre. És mégiscsak kifogott rajtam egy vonal.
És ez még semmi ahhoz képest, hogy megcsókoltam egy szobrot, ami a vártnál keményebb volt, ezért majdnem letört a fogam. De psszt, normálisak vagyunk.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT