 jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
egy rég kikívánkozott idegroham Én már egyáltalán nem igazodok ki egyes embereken.
Kiírja arra a búvalbaszott fészbukra, ami az emberiség felének ördögi virtuális vigyorral ajkain kaszabolja az emberek agysejteket, hogy őt márpedig szép igényesen mindenki leszarja. Egyáltalán, miért hisztizik ezen nyílvánosan? Nehéz lenne a kicsi seggét felemelnie, és nem csak sajnáltatnia magát? Vagy esetleg nem lekezelően és undorítóan flegmán bánni azzal a nyomorult, reménykedő kis szerencsétlen régi barátjával, akit valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pár hete még kurvára bírt, most meg jobban kerüli, mint a sárban fetrengett disznót.
Azaz engem.
Hiányzott, azért írtam neki. Egy kis sztorit, amin röhögött volna. Röhögnie kellett volna. Erre megint rá jött az, hogy utál. Régen is így volt, miért is hittem, hogy esetleg stabilizálódott az idegrendszere? kénemáregyjópszichológus De az istenért is, rohadtul mérges vagyok! Magamra is, de főként rá. Csalódtam, és őszintén nem érdekelnek már a gyerekkori traumái, meg a duma, hogy a dühe nem rám központosul, csak épp rám vetíti ki, akármennyi igazság is van benne, a kurvaéletbe is, valaki üsse meg egy nagy, éles tárgyal, ami kibaszottul fáj, ha belevágják az ember fejébe!
Nincs jó hetem, az ördögbe is.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT