 jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
fejfájás kezdet Napi életbölcsesség: ne igyatok alkoholt hétköznap! De komolyan. Bele se merek gondolni, hogy fogom a holnapot átvészelni.
Viszont még mindig azon az állásponton vagyok, hogy a pia nem mentesít fel a kötelezettségek alól - szóval akármennyit is iszol, vállalni kell a következményeket. Egyszerűen szánalmas és kiábrándító, amikor egy elvileg "hű, de nagyon" szerelmes barátnőm iszik egy kicsit, és hopp, máris ott landol egy fiú ölében, ölelgeti meghitten, teljesen elfeledkezve a kedves kis szerelméről. Ez az, amit nem tennék meg. Tisztelem és szeretem annyira a barátom, hogy nem rohanok egy másik fiú karjaiba egy kis alkohol hatására - és még járni is tudtam, nem kellett két hímnek hazakísérnie, há.
Az meg még rosszabb, hogy pár emberrel már csak a piálásról meg a bulikról tudok beszélni. Kedvencem az volt, amikor barátnőm felhívott, és isten tudja miért elkezdte ecsetelni a legutóbbi bulija eseményeit - ki kivel smárolt, hányt, feküdt össze, sztriptízelt, minden volt ott. Aztán megkérdezte, én mit csináltam a hétvégén.
- Ööö... aludtam...
Nem akarok magam előtt is képmutató lenni, olyan, aki csak az ivászatáról tud beszélni, röhögni, semmi más érdemlegeset nem tud felmutatni. Szeretném, ha nálam meglenne a kettő között az optimális egyensúly - csak ne csússzak el a rossz irányba, könyörgöm!
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT