 jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
igencsak szomorú
Köszönöm, hogy egészséges vagyok.
Köszönöm, hogy szerető családom van.
Köszönöm, hogy vannak barátaim.
Köszönöm, hogy normális körülmények között tudok felnőni.
Köszönöm, hogy tudom, mit akarok.
Olvasom a kortársaim blogjait, szerte az internet színes dilizáhában, és időnként elborzadok azon, amit látok. Annyi idióta, elkényeztetett tinipicsát látok, hogy kedvem lenne kiugrani a Dunába - a hülyeség kóros, gyógíthatatlan és mérhetetlenül idegölő. Komolyan nem értem, hogy képes az ember leánya alpári tahó stílusban, hattyúk halálát játszva szidni a szüleit, akiknek a legnagyobb bűnük, hogy nem engedik kis, tapasztalatan gyermeküket az éjszakába bulizni. Ezen az ifú felháborodik, és máris kezdi önsájnáltatva szidni azokat, akik ruháztatják, etetik, szeretik, vigyáznak rá, és valamiért nem dugták be az első félreeső nevelőotthonba születése után. Ez a szint, most komolyan?
Pofám leszakad.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT