Najólvan, lehet kövezni, szemenköpni, hurrogni, nyaldosni, erőszakolni, tarkónbaszni, mert nem írtam már.. másfél hete nagyjából. Ennek nagyon egyszerű oka van - előző héten nem voltam két napig, szimpla megfázás, túléltem, de utána meg rohadt sokat kellett tanulni, energiám se volt semmi, szóval a legcsekélyebb energiát is szartam a blogolásba fektetni. Entshuldigung, mein liebe. Most kedden viszont megint rám mászott valami vírus, eddig össz három dokinál voltam, az első, speckó fül-orr gégész valami enyhe közép-fülgyulladás szerűségre szavazott, aztán a másik két háziorvos bebizonyította, hogy teljesen más bajom van. Úgyhogy erről ennyit, az erőmet lassan nyerem vissza, pláne, hogy napokig beszélni nem tudtam, annyira fájt a fülem.
A párocskám meg előző hétvégén itt töltött nálam szerény 2 órát. Későn jött, korán ment, ami szerintem csak annak tudható be, hogy nem engedtem az ikrekre, és úgy általában, a lényemre való rámászást - ez sérthette az egóját, és hamar lelépett. Azóta nagyjából három percet beszéltünk, de nem is baj, magamban már rég lezártam a dolgokat. (És persze ilyenkor a legjobb a szerelmes barátnőink bazsalyogásait hallgatni, konkrétan leszarva, mi is van veled - túl sokat kérek.) Szóval azért fáj, meg rossz a kedvem miatta, de hát egyszer mindennek vége van.
A napjaimat meg a nonstop Dr. House nézés, olvasás és alvás teszi ki. És még egy ajándékot se készítettem el, úgyhogy muszáj maximumra kapcsolnom.
Őket meg erős szívgörccsel osztom meg. Nofertiti még nagyjából egy hónapja rajzoltam szakra, a bal oldali meg egy Kirk Hammett portré kezdete, és ugye látszik, hogy erősen félkész állapotban van, de dolgozom rajta, mert egyszerűen meseszép arca van a férfinak. ♥