Azt imádom a legjobban, amikor valaki hatalmas elánnal bizonygatja, hogy ő márpedig a világ legnagyobb Green Day fanja, miközben a kedvenc számai a Basket Caseig, Wake Me Up When September Endsig, meg persze a Boulevard of Broken Dreamsig terjednek. A picsába is, mi ez? Hol van a régi jó Cloming Clean meg Who Wrote Holden Caulfield, ami tényleg, igazi jó punk volt? A Kerplunk és az Insmoniac? A francba a divat rajongókkal, az ő fangörcsös sikításaikat lehet a legmesszebbről is hallani, viszont úgy tűnik, nem ástak mélyre a diszkográfiában, pedig szerintem, ha az ember megszeret egy együttest, úgy mindennél jobban, halálian, akkor magától értetődő, hogy meghallgatja a régebbi albumait, feldolgozását, szerepléseit, kutatja az első fellépést, cédét, hajtincset, nem éri be a youtube ajánlásainál sorakozó videóklippekkel!
De persze ez egy abszolút szubjektív vélemény.
Nem kéne nekem gyakorikérdéseket olvasgatni, szinte mindig felbasz.
Volt nekem ám egy hatalmas Green Dayes korszakom, és persze még mindig szeretem, csak ők is bekerültek már a köztudatba, ahol mindenki őrült fanjunk lesz, miután hallották egy számukat, veszik a rózsaszín pólót meg a kitűzőt, befestik egy hajtincsük pirosra és onnantól ők kibekúrt nagy rockerek és lázadók. Jólvan. Biztosan én gondolkodom rosszul, elfogadom, heves érzelem kitörés, de ezt ki kellett most adnom. Nyugodalmas jó éjszakát.
És köszönöm szépen, megint, hogy egyre többen jöttök. Nekem haláli jó érzés, hogy vannak, akik olvassák az agymenéseim, nem tudok hozzászokni, szóval, tényleg hálás vagyok. ♥