jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
miért jobbak a fiúk spiccesen, mint józanul? Ma beszéltem azzal a faszcibáló barommal a barátommal. Vagy egy másfél hete nem hallottam róla, semmit. De komolyan, semmit. Aszerint a rohadt fészbuk szerint is kapcsolatban vagyunk még, hát istenem, mi ez már? Az asszony ott fekszik betegen az ágyban, köpköd kifele minden szart és alig eszik, a csávója meg üzenetet írni is döglusta. Még egy élsz-e még, csillagvirágszálam se jött. De ez így ment hetekig. Aztán, bekövetkezett a katarzis. Szilveszter éjjelén, fél háromkor felhívott, és biztos vagyok benne, hogy tajtrészeg volt még. Bármibe lefogadom. És hát, zuhanyzás közben gondolkodtam, rendszereztem a dolgaimat, végül érdekes tényekre bukkantam.
- Egész végig, amíg nyomtam az ágyat, egyszer se kívánt jobbulást, de mihelyst lenyomott pár jagert, rögtön mondta, hogy teljes szívéből kívánja a minél hamarabbi felépülésemet, meg hogy most hogy összeölelgetne. Soha nem mondott még ilyet. Soha.
- Kapcsolatunk egyik fő buktatópontja az volt, hogy néha kihagyott szegénykének az agya, és elfelejtette, hogy bizony nem bűn, ha nem csak 3 naponta ad magáról hírt - részegen viszont amint hazaért, eszébe jutottam, és nem volt rest a telefonhoz nyúlni, hogy azonnal halhassa csicsergő hangomat! (Jól rábaszott, abban az időszakban pont annyi hangom volt, mint egy torokfájásos varjúnak.)
- Volt miről beszélni. Elmondta, mi volt vele, mit csináltak, hogy mennyire kurvajóvolt, nem csak az időjárásról csevegtünk meg egymás dögunalmas napjáról, mint kapcsolatunk uborkaszezonában, ami azért kéthetente kegyetlenül lecsapott.
- Vidám volt. Alapvetően nem egy "hűű de szeretünk mindent" pasas, szóval üdítő volt a mélabús hangja helyett a vidám, becsípett kurjongatásokat hallgatni. (Mert ugye én alig tudtam beszélni a varjú hangom miatt.)
- Jobban belegondolva, amikor összejöttünk, akkor is volt benne egy-két doboz sör. Szóval ha nem ivott volna, lehet nem lett volna bátorsága megcsókolni, és nem tudnék rajta most problémázni se. Bassza meg! Az egész kapcsolatunk kiindítója a sör volt! Komolyan, a következő udvarlómnak kötelezővé fogom tenni, hogy nyakaljon be naponta egy üveg házi pálinkát, és kibebaszott jó kapcsolatunk lesz! Egészen addig, amíg telibe nem hány. De addig mesébe illően szép lesz. ♥
Amúgy elvileg gyógyult vagyok, csak még egy hasi ultrahangra van időpontom 22.-én. Elvileg valami gáz van a májammal. A sors néha annyira, de annyira ironikus....
| |
|
|