Nem tudom, hogy valaki unja-e már, hogy jellemzően a Hiperkarma Szószerint című számából vannak a modulcímek meg minden kis szirszaros szöveg, de én még mindig oda és vissza vagyok ezért a zenéért, szóval marad, punkt. És igen, visszavontam a jelszavas védelmet, ami meglepően hasznos dolog, pofozgattam egy kicsit az oldalon, és most itt vagyok, újra, tiszta lappal, viszonylag boldogan.
Az elmúlt nagyjából egy héten sikeresen összeszedtem magam. Találkoztam drága exbarátommal, persze nem kettesben, a tesójánál voltam, és hiába próbáltam, nem tudtam az összefutást kikerülni, úgyhogy paff, szoptam, de legalább kiderült, hogy nemcsak a szakítás után indulatok mondatták velem, hogy egy kocka gyökér állat paraszt balfasz, hanem tényleg az. Nomindegy, elvoltam én a nővérével, csempészett be sört és mindenféle idióta számra ugráltunk, jó volt.
Hétfőn az első négy órám szak volt, amire a tanár nem jött be, baszott szólni, helyettesítő nem se tette tiszteletét, úgyhogy négy rohadt tanórán keresztül vegetáltunk a teremben. Rajzon egy csendéletet kellett dühösen ábrázolnom. Az elsőt sikeresen elrontottam, egész végig frusztrált voltam, nem fejeztem be, véstem a ceruzát, és utolsó órán gyorsan összefirkáltam egy újat, hogy azért ne égjek már be annyira, de a tanárnak valamiért az első jobban tetszett, amit máig nem értek, de beszedte, és kaptam rá egy ötöst. Még aznap elmentünk vízipázni, ahova meghívatta magát srác, akitszívesenmegismernékközelebbről, vettünk vépét, meg egyszer kimentünk kettecskén korcsosítani a tüdőnket, és beszélgettünk(ésésés asfkéflkasf), és szinte biztos vagyok benne, hogy a legfőbb oka annak, hogy tetszik a tény, miszerint úgysem kaphatom meg. Fő a pozitív gondolkodás, de azért nem akarok teljesen beleesni, mert nem szeretnék a közeljövőben nagyot koppanni, lesz még rá időm. Ma meg szakon szintúgy nem volt első két órában szaktanárunk, szóval egy másik tanárral elmentünk kiállítást nézni. Az idő rohadt szép, a levegő friss volt, a nap is sütött, azért ilyenkor nagyobb kedvem van élni, a kedvem is jó volt, a kiállítás is, überfasza. Délután tíz perc kocsma, majd rohantunk a város másik felére egy barátom bandájának koncertjére. Nagyon jók voltak, bár a közönségben rajtunk kívül nagyjából csak hatévesek voltak, de hát a Green Day is így kezdte, és hát gitározni, az a két srác tud, az biztos. Komolyan a rock az egyetlen műfaj, ami úgy igazán hatni tud a kis lelkecskémre.
És igen, nagyon összefüggéstelenül írok, de jól esett letisztázni a hetem, meg amúgy is sietnem kell, hogy emberi időben ágyba zuhanjak, mert holnap reggel megyünk nagyimékhoz, és nem szeretnék bealudni a kocsiban. Este meg a fent említett akitszívesenmegismernékközelebbről fiú szülinapi bulija, amire azért illene normális ábrázattal menni, de hát sötét lesz már, igyekszem majd nem utcai lámpa alá állni. A térdem meg fáj, mert a cipőfűzőm önálló életet próbál kezdeni. Apum közölte, hogy ilyet három éves korom óta nem produkáltam, szóval hivatalosan amortizálódok le. A csiguszom meg már hat milissé nőtte magát, és ő az új kinevezett lelki társam. A akitszívesenmegismernékközelebbről fiú röhögött ezen.
A nap beszólása pedig: Nem fogok felnőni, örökké gyerek leszek! Én leszek Pánk Péter! Kinyírom azt a kis zöld buzit!
Azt hiszem, tényleg aludnom kéne.
Ebben az utolsó kettőben meg az a pláne, hogy mindkető Varga Nándor Lajost ábrázolja, 19 év eltéréssel, és mégis mindkettőnek van pipa a szájában. Csak észrevettem.