Egy barátnőm, akit alapból nagyon bírok, együtt járunk szakra, jól megértjük egymást meg minden, pénteken mondja, hogy én milyen vagány és laza vagyok, meg kérdezi, hogy tudok könnyen spanolni emberekkel.
Na, ebből is látszik, hogy vele még nem lelkiztem egy olyan igazi mélyet, mert igazság szerint olyan szintű ipari hulladék vagyok, gyerekek, hogy az valami borzalom. Most leginkább arra gondolok, hogy az érzelmi világom annyira ingatag és labilis, hogy azt még én se képzeltem. Most meg beütött a krach, amire egyáltalán nem számítottam, fogalmam sincs mivel, miért, hogyan és legszívesebben a falat kaparnám, hogy történjen már valami.
Na ugye, tegnap volt a akitszívesenmegismernékközelebbről srác bulija. Tök jó volt, lazán lekéstem a találkozót (kibaszott bkv), majd elindultunk, söröztünk a villamoson meg miegymás, szóval jó volt a hangulat, élveztem. Megvettük a buszjegyet, felszálltunk a sárgabuszra, végig az ölében ültem, megpuszilta a hajam, beszélgettünk. Ekkor már fogalmam se volt, mi van, nem azért mert annyit ittam volna, hanem mert nem értettem, miért kezdtem el hirtelen ilyen szinten érdekelni. Amikor leszálltunk, rágyújtottunk, megfogtuk egymás kezét, és a szakadó hóban, a hófehér, kihalt utcákon csúszkáltunk el a házig.
Azt hiszem mondanom se kell, hogy az este további részén még jobban megismertük egymást, szóval a vágyam, miszerint közelebb akarok kerülni hozzá, teljesülni látszott, este egy ágyban is aludtunk el. A filozófiámba meg, miszerint kit érdekel, ha csak egy estig tartott, megérte - kezdek beleőrülni.
Reggel fél kilenc fele, három kannal és vele a buszmegálló felé igyekeztünk, másnaposan és nyúzottan. Félrevontam picit, mire ő átölelte a derekam, és megbeszéltük, hogy majd ha kijózanodott teljesen, tisztázzuk egymás között, hogy pontosan mi is történt. Ma meg rám ír, nem is olyan régen, hogy suli után ugorjunk már be kocsmázni, és ott rágjuk át magunkat a témán. Természetesen belementem, agyban már tucatnyi kreációt fejlesztettem ki, hogyan is fog az a beszélgetés zajlani.
És most félek, mint a szar, mert érzem, hogy nem lesz ebből semmi. Végül is, nem várhatom el, hogy  bebaszott, beállt, szívott vagy franctudja állapotban racionális döntéseket tudjon hozni. Nem tudom, hogy fogom azt a nyolc órát kibírni, mire végzek. Már most nem tudok koncentrálni, mi lesz akkor, teatyaúristen.
Amúgy, ezt leszámítva a buli rohadt jó volt, összebasztunk egy pingpong asztalt, barátnőm csúszkált a lépcsőn, másnap reggel haverom kiszívott nyakát kellett lealapoznom, hideg krumplit ettünk, a vécében antiszockodtunk. Csak lenne már holnap ilyenkor, könyörgöm.
Nem hiszem, hogy ma jól fogok aludni. Még rajzolnom is kell, művtörit átnézni, szóval holnap reggel kávéval fogok indítani. Vissza a kezdetekhez.