 jártában, keltében; bemutatkozás széltében,hosszában; rajzokmegforgat, megfordul; főoldal felnyergel, elnyargal; bejelentkezés
Röviden és tömören, hogy ne raboljuk egymás idejét, olyan gyorsan rohan a világ; ez egy blog, lány vagyok, van egy hat milis fültágítóm és egy harmadik személyiségem. Lakótelepi lány vagyok, harminc percnyire békávéval a fővárostól, gyalog még nem próbáltam. Szobrásznak tanulok, rajzsuliba járok, talán az ország leghirhedtebbébe, csupa különc, elvont művészlélekkel vagyok napi nyolc-tíz órában összezárva, szóval a legcsekélyebb esélye is ki lett iktatva, hogy valaha is normális leszek. Szoktamám olvasni is, Hiperkarmát és Metallicát hallgatni, enni és inni mikormit. Van családom hálistennek, barátaim, haverjaim, ismerőseim, ellenségeim, utálóim is biztos, mint mindenkinek, és sehogyse tudok cigit tekerni. Mondjuk nem is akarok.
könnyen van mondhatom
atsumii és dolly és moncsi és brigii.* és Nikrécia és fanni és jonsey és hoeszty és Anne és The X és dushii és tLol és callmerekuu és Vic és daisy és Shana, és Esztii
meg még, akiket olvasok és szeretek, de a csere nincs írásbaadva: fleur, morena, Shay, eff ésmajdmégbővül
jobb híján vállat von
"Amíg nem ébrednek öntudatra, nem fognak fellázadni, s amíg fel nem lázadtak, nem ébredhetnek öntudatra."
George Orwell
|
|
|
hallóhallóhallóhallucináció |
ez itt a diszkó. ezek az arcok. az ott a kidobó, szevasz öcsém röhög a munkás, a beton olvad, rövid a pihenő, bejön a szombat
Gellért-hegy, cigi, vodka, Hiperkarma, csúszda, rajz, koponya, csalódás, röhögés, miegymás.
Elolvastam ezt, meg a Kosztolányi válogatást is majdnem végig, és olyan hatást tett rám hogy hujujujj, a radiátornak dőlve vegetáltam végig az egész szombatomat, jó volt nagyon. Ennek a kettőnek a hatására - így kombóban - viszont végleg rá kellett jönnöm, hogy muszáj megemberelnem magam. Tény, hogy még mindig rohadt szarul esnek dolgok, hogy még mindig nem tettem túl magam azonafasszopónakitmegismertemár, ami azért teljesen inkorrekt, mert tudom, hogy az érzéseim abszolút egyoldalúak, amibe azért roppant szomorú belegondolni. Napközben teljesen jól elvagyok, boldogság meg csillámpónik mindenhol, de amikor egyedül maradok, istenem, két perc alatt halálra kaszabolnak a gondolataim. Nem jó ez így.
Viszont legalább az egoncentrikusságom segít kirángatni az önsajnálatból meg a melankóniából, mert hát azzal tényleg nem érek el semmit. És most már industrialom is van, szerelmes vagyok magamba. Vagyis csak a fülembe.
Pár hete meg voltunk szobrász műteremben, kaptunk teát és sütit is. Abban a nadrágba (vagy leggins, miazanyámkínja már) meg szintúgy bele vagyok habarodva, de teljesen. Kinek kellenek itt fiúk, gyerekek.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT