Oké. Azt hiszem, most mondhatom el, hogy szerelmes vagyok. Úgy igazán. Éljenek a kamaszkori, szélsőséges, erőteljes érzelmek. Csirió!
A szünet eddig kellemesen telik. Vegetálok, alszom, firkálgatok, élvezem a csípős levegőt, a hideget, az esti sétát. Holnap délelőtt megyünk ki a temetőbe, majd délután találkozom pár baráttal. Lesz ott cukor, alkohol, cigi, só, és minden, mi jó.
Utána meg még többet leszek a barátommal.
Szóval, én tökéletesen elvagyok.
Amúgy, mi a francért van mindenkinek ask.fm-e? Mire jó az? Hogy valaki, akinek alapból nincs bátorsága megkérdezni a másiktól valamit, szemtől szembe, sunyi dög módjára feltegye itt? Vagy mi? Ennyire unatkoznak az emberek? Ennél már csak azt a "live hard, die young"os sablonszöveget utálom. Tökéletes mentség mindenkinek, akinek fingja sincs, mit kezdjen azzal a rövis kis életével. Én se szeretek 3 napnál előbbre tervezni, mert úgy is meg fognak változni a dolgok, de könyörgöm, ennyire felszínes és idióta a korosztályom? Bassz be és dugjnak meg egymás után hárman, majd csakapasd el magad a busszal 18 évesen, ámen. Nem azzal van a bajom, hogy valaki élvezi az életet. Csak abból, hogy ez is klisé lett. Minden menő hülyegyerek eszerint él. Meg persze úgy, hogy unalmukban muszáj kiposztolni a fészbukra, vagy bárhova, hogy hogy befognak ők állni este, és miket ittak, és hogy ők ettől mennyire lazák és menők, hogy áh, agyam eldobom. Szánalmas.
Amúgy meg, ez itt, fantasztikus: Nightwish; Ghost love score; piano version