Ugye az volt a tervem erre a hétvégére, hogy összeszedem magam, megtalálom a lelki békém, túlteszem magam a volt barátomon, rajzolok mint állat, meg úgy általában kurva jól elleszek. Hogy mi sikerült ebből?
Semmi. Az ég világon semmi, baszd meg.
Ma ráadásul a drága exemmel álmodtam, ami azért volt teljesen unfair, mert helyesebb volt, mint a valóságban. Fuck. Az ember éppen túltenné magát az egészen, erre bamm, bezavar egy istenverte képzelgés, és lőttek az eddigi tervnek. Komolyan csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Tegnap este amúgy is jól bedepiztem, de komolyan, sikerült olyan tipikus kamaszhisztit produkálnom, ami azért velem ritkán van. A hangulatom akkor lett jobb, amikor elkezdtem a neten különböző filozófusok eszmefutatásait olvasni (de imádom az ókori görögöket), és az franctudja miért megnyugtatott - fura vagyok - és onnantól minden halálfrankó volt.
Ma meg ugye elmentem az apacsba. Vettem egy csigát, három milis, szilikonos, és fogalmam sincs, hogy fogom belenyomni a fülembe, de egyenlőre élénk szimbiózisban élünk. Komolyan most csak ez dob fel. Ez azért szánalmas.