Én már egyáltalán nem igazodok ki egyes embereken.
Kiírja arra a búvalbaszott fészbukra, ami az emberiség felének ördögi virtuális vigyorral ajkain kaszabolja az emberek agysejteket, hogy őt márpedig szép igényesen mindenki leszarja. Egyáltalán, miért hisztizik ezen nyílvánosan? Nehéz lenne a kicsi seggét felemelnie, és nem csak sajnáltatnia magát? Vagy esetleg nem lekezelően és undorítóan flegmán bánni azzal a nyomorult, reménykedő kis szerencsétlen régi barátjával, akit valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pár hete még kurvára bírt, most meg jobban kerüli, mint a sárban fetrengett disznót.
Azaz engem.
Hiányzott, azért írtam neki. Egy kis sztorit, amin röhögött volna. Röhögnie kellett volna. Erre megint rá jött az, hogy utál. Régen is így volt, miért is hittem, hogy esetleg stabilizálódott az idegrendszere? kénemáregyjópszichológus De az istenért is, rohadtul mérges vagyok! Magamra is, de főként rá. Csalódtam, és őszintén nem érdekelnek már a gyerekkori traumái, meg a duma, hogy a dühe nem rám központosul, csak épp rám vetíti ki, akármennyi igazság is van benne, a kurvaéletbe is, valaki üsse meg egy nagy, éles tárgyal, ami kibaszottul fáj, ha belevágják az ember fejébe!

Nincs jó hetem, az ördögbe is.

nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem akarom nem tudom fogalmam sincs nem értem nem tudom nem tudom nem tudom nem akarom nem akarom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem értem miért csinálom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom fogalmam sincs nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom mi a faszért csinálom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom nem tudom áh, valaki vágjon fejbe egy féltéglával.

Amúgy még mindig jól vagyok, csak pillanatnyi elbizonytalanodás. Ha alszom, elmúlik. Remélem.

Oké. Azt hiszem, most mondhatom el, hogy szerelmes vagyok. Úgy igazán. Éljenek a kamaszkori, szélsőséges, erőteljes érzelmek. Csirió!
A szünet eddig kellemesen telik. Vegetálok, alszom, firkálgatok, élvezem a csípős levegőt, a hideget, az esti sétát. Holnap délelőtt megyünk ki a temetőbe, majd délután találkozom pár baráttal. Lesz ott cukor, alkohol, cigi, só, és minden, mi jó.
Utána meg még többet leszek a barátommal.
Szóval, én tökéletesen elvagyok.
Amúgy, mi a francért van mindenkinek ask.fm-e? Mire jó az? Hogy valaki, akinek alapból nincs bátorsága megkérdezni a másiktól valamit, szemtől szembe, sunyi dög módjára feltegye itt? Vagy mi? Ennyire unatkoznak az emberek? Ennél már csak azt a "live hard, die young"os sablonszöveget utálom. Tökéletes mentség mindenkinek, akinek fingja sincs, mit kezdjen azzal a rövis kis életével. Én se szeretek 3 napnál előbbre tervezni, mert úgy is meg fognak változni a dolgok, de könyörgöm, ennyire felszínes és idióta a korosztályom? Bassz be és dugjnak meg egymás után hárman, majd csakapasd el magad a busszal 18 évesen, ámen. Nem azzal van a bajom, hogy valaki élvezi az életet. Csak abból, hogy ez is klisé lett. Minden menő hülyegyerek eszerint él. Meg persze úgy, hogy unalmukban muszáj kiposztolni a fészbukra, vagy bárhova, hogy hogy befognak ők állni este, és miket ittak, és hogy ők ettől mennyire lazák és menők, hogy áh, agyam eldobom. Szánalmas.
Amúgy meg, ez itt, fantasztikus: Nightwish; Ghost love score; piano version

Hat óra sincs, és máris sötét van. Ez mondjuk nem nagy baj, mert én tökéletesen elvagyok természetes fény nélkül is, de mégiscsak szokatlan. Alig várom az óraátállitást, hejj.
Reggel pedig mi sem jobb kezdésnek, mint amikor félkómásan leszállítanak a buszról, hogy lerobbantunk, innentől boldoguljál. Gondolom, mindenki képes vizualizálni, amikor egy busznyi fáradt, síkideg utas letódul a járműről, és mindent megtesz, hogy a következő járatra elsőként szálljon fel. Reggeli adrenalinlöket, köszönöm, BKV.

És most mehetek tanulni törit, föcit, németet és matekot. Mi a francért hagyok mindent az utolsó pillanatra, istenem......

Nagyjából öt óráig készült, kisebb-nagyobb szünetekkel, 2Bs ceruzával (el ne felejtsem: vennem kell még Bs ceruzákat, mert már annyira összementek, hogy hamarosan eltűnnek. Meg új rajzmappát), és amúgy még hasonlít is az eredetire. A hátam fáj, de megérte.