Nem vagyok ám én bunkó, csak beteg, deprimált és antiszoc, majd felolvadok tavasszal. Remélem.
Mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánok, így megkésve is! ♥
Én az összes ünnepet átbetegeskedtem, de olyan faszagyerek vagyok, hogy szinte naponta produkáltam új tüneteket. Nem fáj már az arcod? Jóvan' gyerek, ne puhuljál el, mit szólnál pár kiütéshez? Na? Az se elég? Dagadjon be a SZEMED IS? Ez az, kurrrvajól csinálod! Ne már, az is múlik... egy kis hányás reggelente ripsz-ropsz helyrehoz!
Két napig tejen éltem, pedig általában csak szökő évente veszem magamhoz. Meg teán. Levegőt nem kapok. Azért figyeljétek, ilyen lúzer se születik ám naponta!

Kackac kukac.
Krónikus magányomat macskák bámulásával teszem teljessé ha már a sajátom baszik bejönni lelki támaszt nyújtani. És nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki ír a chatbe, jól esik ám meggyötört lelkecskémnek. ♥

Najólvan, lehet kövezni, szemenköpni, hurrogni, nyaldosni, erőszakolni, tarkónbaszni, mert nem írtam már.. másfél hete nagyjából. Ennek nagyon egyszerű oka van - előző héten nem voltam két napig, szimpla megfázás, túléltem, de utána meg rohadt sokat kellett tanulni, energiám se volt semmi, szóval a legcsekélyebb energiát is szartam a blogolásba fektetni. Entshuldigung, mein liebe. Most kedden viszont megint rám mászott valami vírus, eddig össz három dokinál voltam, az első, speckó fül-orr gégész valami enyhe közép-fülgyulladás szerűségre szavazott, aztán a másik két háziorvos bebizonyította, hogy teljesen más bajom van. Úgyhogy erről ennyit, az erőmet lassan nyerem vissza, pláne, hogy napokig beszélni nem tudtam, annyira fájt a fülem.
A párocskám meg előző hétvégén itt töltött nálam szerény 2 órát. Későn jött, korán ment, ami szerintem csak annak tudható be, hogy nem engedtem az ikrekre, és úgy általában, a lényemre való rámászást - ez sérthette az egóját, és hamar lelépett. Azóta nagyjából három percet beszéltünk, de nem is baj, magamban már rég lezártam a dolgokat. (És persze ilyenkor a legjobb a szerelmes barátnőink bazsalyogásait hallgatni, konkrétan leszarva, mi is van veled - túl sokat kérek.) Szóval azért fáj, meg rossz a kedvem miatta, de hát egyszer mindennek vége van.
A napjaimat meg a nonstop Dr. House nézés, olvasás és alvás teszi ki. És még egy ajándékot se készítettem el, úgyhogy muszáj maximumra kapcsolnom.
Őket meg erős szívgörccsel osztom meg. Nofertiti még nagyjából egy hónapja rajzoltam szakra, a bal oldali meg egy Kirk Hammett portré kezdete, és ugye látszik, hogy erősen félkész állapotban van, de dolgozom rajta, mert egyszerűen meseszép arca van a férfinak. ♥

"Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked. Bennem is van érték. Amit tudok, rendelkezésedre bocsáthatom. Van egy otthonom, ott minden a munkát szolgálja, az a tied is. Szorgalmas vagyok, áhítatos és hűséges. Olyan hűséges vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen szót váltottam, nem tudom megbántani, még gondolatban sem. Olyan hűséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt meg se simogatok más kutyákat, nem játszom velük, rájuk se nézek. Olyan hűséges vagyok az élettelen tárgyakhoz is, hogy tizenöt remek töltőtollamat mellőzve, olykor előkotrom egyik kiérdemült, kaparós töltőtollam, mellyel gyötrelem írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze - szegény -, hogy lenézem. Én vagyok maga a hűség. Te légy mellettem a hűtlenség, a csapongás, a felelőtlenség."

Kosztolányi; Esti Kornél

A nap két legfontosabb híre:
Eins. Szárnyra kelt a hír, miszerint villamosokat elégítek ki. Ők az első számú kliensek, utána jönnek a buszok, és ha jó napom van a trolik is. Megbeszéltem barátommal, nem számítja megcsalásnak. Mindenkinek kell egy hobbi, gyerekek!
Zwei. Kedves görög félisten hajzatú barátom mesélte, hogy írt egy dalszöveget. A témája pedig az,  hogy vett egy kabátot tél előtt. Elmentek együtt moziba. Egymásba szerettek, aztán beköszöntött a tavasz, és a kabát elhagyta őt, de aztán mégis visszatért a hideg, ő meg megfázott. Mellesleg a kabátot Alfrédnak hívták. Teljesen egyértelmű, van női név, férfi név, és kabát név. Szegény srác, összeomlott lelkileg.

És amúgy van bennem pár fájdalomcsillapító, rohadt sok tea, az utolsó négy órámon már azt hittem, meghalok, meg amúgy is, holnap valószínűleg végig a plafont fogom nézni itthon, kellemesen, békésen, nyugodtan.
Meg a faszt, végig kéne tanulnom a napot, de olyan jó magam hitegetni.

Mindjárt hajnali egy, és én mégis most akarok a relativitás elméletéről olvasni, meghallgatni egy Metallica albumot, magyar szöveggel, kiolvasni pár verseskötetet, befonni a hajam, befalni egy doboz nutellát, megcsinálni normálisan szakra a rajzokat, az ősrobbanás valószínűségén, a világ létrejöttéről szakkönyveket kiolvasni....
És ebből semmi sem fog összejönni, mert fél óra múlva az ágyikóm melegéből már azt se fogom tudni, ki az az Einstein. De édemindegy.
Mostanában megszállt valami különös nyugodtság. Nem boldogság. Egyszerűen nyugodt vagyok. Minden a helyén van, úgy érzem, tudok uralkodni a piti kis ügyeim felett, felül tudok emelkedni bizonyos dolgokon. kit érdekelne, ha kitörne valami háború, a magam részéről inkább a seggem félteném, hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van...  Szóval, jöjjön csak, aminek jönnie kell.
A párocskámmal való kapcsolatommal se fogok tovább reménykedni. Annyiszor estem már pofára, hogy hihetetlen. Mégis vele vagyok, de őszintén, leszarom már, nem izgulok az egészen. Elvileg szeret, hiányzom neki, de istenem, szart se érek vele, ha nem bizonyít semmit. Szóval, most kellemesen elvagyunk, időnként felhív, röhögcsélünk kicsit, elköszönéskor írok egy szívet, és ennyi. Nem akarom túlproblémázni. Még akármi kijöhet belőle.
Amúgymeg, ha már így kedveskén csapongok a jelentéktelen témáim közül, megosztanám a hetem egyik legjobb momentumát. Pénteken, suli után kocsmában ülünk. Előttem barátnőm a fiújával smárol, egy lány feje az ölemben (aludni próbált a drága), én meg egy barátom mellett ülök, enyhén illumináltan (tequila, vodka narancs, fütyülős - és én fél óra múlva már józan voltam), előttünk a billiárd asztal, pár srác játszik. Megunván a cuppogó hangokat a háttérben, elkezdtünk beszélgetni. A billiárd golyók szexuális életéről. A fehérnek a legnehezebb, azt baszogatják a legtöbbször, ezt kompenzálván felcsinálja a többi golyót - így születnek a kis golyók. A srác valahogy kitalálta, hogy mivel 24x kisebbek az embernél (ne kérdezzétek), a vemhességük is huszonnégyszer több ideig tart, szóval egy átlag billiárd golyó 216 hónapig terhes. A narancssárga golyó egy narancs és a fehér kurafi keveréke, a csíkosak pedig torzszülöttek, őket kiközösítik. A háromszögek kurvák, lévén minden golyó bennük van, a dákók meg kibaszott macsónak hiszik magukat, amiért a kisebbeket lökdösik, de valójában munkanélküli senkik, akik az anyjukkal élnek, egyikőjüknek sincs csaja, és ezzel próbálnak bizonyítani. Az asztalnak meg rohadtul elege van, hogy mindez az ő hátán történik.
Ma pedig visszaszereztem az ezen az estén eltávozott agysejtemet, barátnőmmel vásároltunk karácsonyra. Jó volt nagyon, végre tudtam kommunikálni egy emberrel, akinek az alapvető témái nem merülnek ki a dugásban meg abban, hogy ki melyik buliban hányta össze magát. A legjobb, hogy tőlem eléggé eltérő felfogása van, főleg a vallást tekintve - hívő keresztény. Szeretem más emberek nézőpontját is megismerni, és mivel nekem fogalmam sincs sem az egyházról, sem az alapvető fogalmakról, jó volt kicsit filozofálgatni, mintha mindenhez értenénk, pedig voltaképpen semmit sem tudunk.
És már huszonkét perccel múlt egy.