Valamiért mindig így éjféltájban kezdek el bejegyzést írni, rejtély, miért, pedig ilyenkor már koncentrálni se tudok nagyon. Szomorú. De hogy egy hangyafasznyit is produktív legyen a napom, ha már egész végig csak vegetáltam, összegzem a dolgokat, amiket valamikor, a közeljövőben el kéne, jobb esetben el szeretnék végezni. Nos;
I) ez az első és a legfontosabb; túltenni magam a szakításon. Hiába hiszem azt, hogy nem fáj, és hogy egyik napról a másikra kiheverem, de mégiscsak az első barátom volt, bő hét hónapon keresztül, azért némi idő nekem is kell. De már egyre kevesebbszer gondolok rá, ez is valami.
II) megcsinálni a rajzokat szakra. Kettő vázlata már kész van, meg még szeretnék még ugyanennyit rajzolni, profin, hogy a tanár hanyattvágja magát és azonnal karcolja be az ötöst.
III) monogramvésést is meg kéne akkor már. Szorgalmasak vagyunk vazze.
IV) az industrial pécét is, még a hónapon belül. Nem tudom még, hol és mikor, de most többen is kitalálták hirtelenjében, hogy piercinget akarnak, szóval a kis csipetcsapat majdcsak kitalál valamit.
V) hétfőn elmenni az Apacsba csigát és valami faszántos fülbevalót venni. Csigából persze a legkisebbet, nem vagyok én olyan elvetemült, hogy focilabda nagyságú lyukat tágítsak a fülembe.
VI) bátyámmal lenni.
VII) befejezni a Gyűrűk Urát, a Nullánál is kevesebbet, az Esti Kornélt meg azt a Cobain életrajzot, mert minden jó könyvet félbehagyok valamiért, a lusta anyámat. Utána elkezdeni a Hobbitot, meg a Bevezetés a filozófiábát. Kulturálódunk ám, emberek.
És új bemutatkozást is írtam hajnalban, ha valakit esetleg érdekelne. Csak a miheztartás végett. Gute Nacht.

Ha már ma ilyen aktív vagyok. Tegnapi életmű. És tényleg ilyen kövér volt.

Már akartam napok óta írni, csak olyan rohadtul le vannak merülve az energiakészleteim, hogy alig tudok úgy cakkumpak létezni. Jólvan, ez az én bűnöm is, ha nem 10kor kezdenék el alapjáraton tanulni, akkor valószínűleg aludni is lenne időm, de hát hazaérek átlagban hatra, utána meg még szeretnék enni, meg csak úgy örülni, hogy nem fagytam kint halálra, ami azért szerintem nem olyan nagy kérés. Mindegy, ezzel a módszerrel is sikerül 4.3as félévi átlagot produkálnom, úgyhogy nagy gáz nincs.
Szombaton, mivelhogy nálunk nem volt hétfőn suli (és a következő héten se lesz, bibibii), barátnőmnél aludtam, utána meg másnap begaloppoztam a városba, és páran elmentünk vízipipázni, majd mekizni. Szerettem. Megfagytam. Szédültem, és kibaszott sokat röhögtem.
Tegnap voltunk kicsit kocsmában, nem volt hosszú életű, összespannoltam egy fotós sráccal, de nagyjából ennyi. Ma meg francnak volt kedve szocializálódni, úgyhogy miután egy szaktársammal benyomtunk egy-egy hamburgert, jöttem is haza. Ezeken kívül egyéb momentumok, amik perpillanat érdekeltek;
a) jóanyám elengedett egy barátom szülinapi bulijára, és a kijárási időmet is kitoltuk egy órával - és ez rohadt jó, mert azt jelenti, hogy megbízik bennem. Direkte nem szoktam késni, mert tudom, hogy ezzel csak magammal csesznék ki, hosszútávon nem éri meg, inkább diplomácia megoldásokat alkalmazok. Ráadásul a buli kint lesz valahol a halálfaszán, eleve élmény lesz odajutni. (Y)
b) ha drága apukám rábólint, nyélbe üthetem az industrial piercinget. Nem tudom, mennyi esély van rá, de rohatmód örülnék neki, nagyon régóta fűz hozzá plátói szerelem - de ha nem engedik, megcsináltatom később. Időm az van.
c) lesz rajzpályázat, április elejéig lehet leadni a munkákat. Nem kötelező, de rohadtul ajánlott, már csak nem is a nyerés miatt, hanem hogy növeljem a presztízsemet. Sose lehet tudni.
És igazából most is halálkómás vagyok, vagy három dogát írok holnap, a hátam fáj, a macska hobbiszerűen ugrik a karomra, viszket a nyakam, a hajamat meg kéne mosni, szóval azt hiszem ma is éjféli lefekvés lesz, majd holnap 90 forint reggel valami agyserkentőért. A terv legalább megvan.

Ma beszéltem azzal a faszcibáló barommal a barátommal. Vagy egy másfél hete nem hallottam róla, semmit. De komolyan, semmit. Aszerint a rohadt fészbuk szerint is kapcsolatban vagyunk még, hát istenem, mi ez már? Az asszony ott fekszik betegen az ágyban, köpköd kifele minden szart és alig eszik, a csávója meg üzenetet írni is döglusta. Még egy élsz-e még, csillagvirágszálam se jött. De ez így ment hetekig. Aztán, bekövetkezett a katarzis. Szilveszter éjjelén, fél háromkor felhívott, és biztos vagyok benne, hogy tajtrészeg volt még. Bármibe lefogadom. És hát, zuhanyzás közben gondolkodtam, rendszereztem a dolgaimat, végül érdekes tényekre bukkantam.
- Egész végig, amíg nyomtam az ágyat, egyszer se kívánt jobbulást, de mihelyst lenyomott pár jagert, rögtön mondta, hogy teljes szívéből kívánja a minél hamarabbi felépülésemet, meg hogy most hogy összeölelgetne. Soha nem mondott még ilyet. Soha.
- Kapcsolatunk egyik fő buktatópontja az volt, hogy néha kihagyott szegénykének az agya, és elfelejtette, hogy bizony nem bűn, ha nem csak 3 naponta ad magáról hírt - részegen viszont amint hazaért, eszébe jutottam, és nem volt rest a telefonhoz nyúlni, hogy azonnal halhassa csicsergő hangomat! (Jól rábaszott, abban az időszakban pont annyi hangom volt, mint egy torokfájásos varjúnak.)
- Volt miről beszélni. Elmondta, mi volt vele, mit csináltak, hogy mennyire kurvajóvolt, nem csak az időjárásról csevegtünk meg egymás dögunalmas napjáról, mint kapcsolatunk uborkaszezonában, ami azért kéthetente kegyetlenül lecsapott.
- Vidám volt. Alapvetően nem egy "hűű de szeretünk mindent" pasas, szóval üdítő volt a mélabús hangja helyett a vidám, becsípett kurjongatásokat hallgatni. (Mert ugye én alig tudtam beszélni a varjú hangom miatt.)
- Jobban belegondolva, amikor összejöttünk, akkor is volt benne egy-két doboz sör. Szóval ha nem ivott volna, lehet nem lett volna bátorsága megcsókolni, és nem tudnék rajta most problémázni se. Bassza meg! Az egész kapcsolatunk kiindítója a sör volt! Komolyan, a következő udvarlómnak kötelezővé fogom tenni, hogy nyakaljon be naponta egy üveg házi pálinkát, és kibebaszott jó kapcsolatunk lesz! Egészen addig, amíg telibe nem hány. De addig mesébe illően szép lesz. ♥

Amúgy elvileg gyógyult vagyok, csak még egy hasi ultrahangra van időpontom 22.-én. Elvileg valami gáz van a májammal. A sors néha annyira, de annyira ironikus....

Azt imádom a legjobban, amikor valaki hatalmas elánnal bizonygatja, hogy ő márpedig a világ legnagyobb Green Day fanja, miközben a kedvenc számai a Basket Caseig, Wake Me Up When September Endsig, meg persze a Boulevard of Broken Dreamsig terjednek. A picsába is, mi ez? Hol van a régi jó Cloming Clean meg Who Wrote Holden Caulfield, ami tényleg, igazi jó punk volt? A Kerplunk és az Insmoniac? A francba a divat rajongókkal, az ő fangörcsös sikításaikat lehet a legmesszebbről is hallani, viszont úgy tűnik, nem ástak mélyre a diszkográfiában, pedig szerintem, ha az ember megszeret egy együttest, úgy mindennél jobban, halálian, akkor magától értetődő, hogy meghallgatja a régebbi albumait, feldolgozását, szerepléseit, kutatja az első fellépést, cédét, hajtincset, nem éri be a youtube ajánlásainál sorakozó videóklippekkel!
De persze ez egy abszolút szubjektív vélemény.
Nem kéne nekem gyakorikérdéseket olvasgatni, szinte mindig felbasz.
Volt nekem ám egy hatalmas Green Dayes korszakom, és persze még mindig szeretem, csak ők is bekerültek már a köztudatba, ahol mindenki őrült fanjunk lesz, miután hallották egy számukat, veszik a rózsaszín pólót meg a kitűzőt, befestik egy hajtincsük pirosra és onnantól ők kibekúrt nagy rockerek és lázadók. Jólvan. Biztosan én gondolkodom rosszul, elfogadom, heves érzelem kitörés, de ezt ki kellett most adnom. Nyugodalmas jó éjszakát.
És köszönöm szépen, megint, hogy egyre többen jöttök. Nekem haláli jó érzés, hogy vannak, akik olvassák az agymenéseim, nem tudok hozzászokni, szóval, tényleg hálás vagyok. ♥