Reggelire: sebtében bekapott Knoppers, forró tea. Iskolába beérve kávé, még egy kis tea. A menza kosztja ehetetlen. A tizedik óra végén egy kis dohány, majd a meki életmentő, egészségtelenül gusztusos hamburgere.
És majd csodálkozom, ha 30 évesen meghalok. De boldog halál lesz, arról kezeskedem. Folytsanak bele egy óriás sajtburgerbe, és esküszöm, össze-vissza fogom magam ott helyben élvezni!
De komolyan, ezt az egészet csak így lehet túlélni.

Amúgy, egész nap ez megy a fejemben: boldogság, te kurva, én úgysem foglak megkefélni újra....

▲ Állandó kapcsolatban kell lenned a kedves kis szomszédaiddal, akár akarod, akár nem. Ez nem merül ki abban, hogy mosolyogva köszönsz reggelente a melletted lakó öreg Marika néninek, majd kedélyesen elcsevegtek az időjárásról. Teljes hatását abban fejti ki, amikor szombat reggel a feletted lakó család egy éves gyereke elkezd üvölteni, mint a sakál, alattatok tespedő bácsinak fúrni támad kedve, te pedig vered a fejed a falba, és reménykedsz, hogy senki se kopog vissza...
▲ A radiátor tökéletes kommunikációs eszköz. Kinek kell drága mobil, a skype, vagy akár az élő találkozás? Beleversz egyet a radiátorba, és az egész épület alapjai megremegnek! Mindezt lehetőleg tizenegykor, hétköznap, a lakók akkor a legkedvesebbek.
▲ Ha a mellékhelyiségben, esetleg a pár négyzetméteres fürdőszobában tartózkodsz, fültanúja lehetsz a feletted és alattad lakó családok drámáink. A gyereket verik, üvölt a Disney Channel, valaki eszméletlen hangosan ordibál, kiabálások, káromkodások, szóval egyből menekülsz is a lakás másik felére.
▲ Apropó, fürdőszoba. A legélvezetesebb, amikor állsz a zuhany alatt, bekómázol, eltöprengsz az életedről, amikor valaki, valahol, kéjes vigyorral az arcán lehúzza a vécét, ezáltal a te nyakadba ömlik a legalább ötvenfokos, forró víz, és csak reménykedni lehet, hogy a hirtelen hátraszökkenéstől nem csúszol el, és nem töröd be a fejed.
▲ Időnként, tavasszal egy-egy vállalkozó kedvű vándormuzsikus random elkezd játszani a háztömb előtt. Pénzt nem nagyon kapnak érte, de már gondolkoztam rajta, hogy ráejtek a fejére a hatodikról egy százast, had örüljön.
▲ Ha netalántán olyan eset áll be, hogy felújítják a háztömböt, új ablakokat szerelnek be, korszerűsítik a fűtést, lefestik a burkolatot, meg kell tanulni elhúzott függönnyel, sötétben élni. Nem túl kellemes, amikor az ablakod előtt dolgozó munkás bebámul, miközben te öltözöl.

Születésem óta itt, élek, szóval nekem ezek a dolgok természetesek, na de azért pár dolog eltűréséhez edzett idegrendszer szükségeltetik.

Az egyik srác felírta a vázlatfüzetére a címben látható szöveget - szépen, neonzölddel, úgy, ahogy kell. Így csövültünk kedves fővárosunk egyik aluljárója mellett. És össze is gyűlt vagy 80 forint!
Ebből is látszódik, mennyire smucigok az emberek.
Komolyabb téma. Össze kell magam szednem. Szóval mostantól nem fogom a rajzokat az utolsó pillanatra hagyni, a leckéket a szünetben lemásolni (rosszabb esetben improvizálni), mert csak én szívom meg, egész nap agyhalottként mászkálok. Rendszeresség, felelősségtudat, szeretet, elfogadás, béke - vagy mi.

Napi életbölcsesség: ne igyatok alkoholt hétköznap! De komolyan. Bele se merek gondolni, hogy fogom a holnapot átvészelni.
Viszont még mindig azon az állásponton vagyok, hogy a pia nem mentesít fel a kötelezettségek alól - szóval akármennyit is iszol, vállalni kell a  következményeket. Egyszerűen szánalmas és kiábrándító, amikor egy elvileg "hű, de nagyon" szerelmes barátnőm iszik egy kicsit, és hopp, máris ott landol egy fiú ölében,  ölelgeti meghitten, teljesen elfeledkezve a kedves kis szerelméről. Ez az, amit nem tennék meg. Tisztelem és szeretem annyira a barátom, hogy nem rohanok egy másik fiú karjaiba egy kis alkohol hatására - és még járni is tudtam, nem kellett két hímnek hazakísérnie, há.
Az meg még rosszabb, hogy pár emberrel már csak a piálásról meg a bulikról tudok beszélni. Kedvencem az volt, amikor barátnőm felhívott, és isten tudja miért elkezdte ecsetelni a legutóbbi bulija eseményeit - ki kivel smárolt, hányt, feküdt össze, sztriptízelt, minden volt ott. Aztán megkérdezte, én mit csináltam a hétvégén.
- Ööö... aludtam...
Nem akarok magam előtt is képmutató lenni, olyan, aki csak az ivászatáról tud beszélni, röhögni, semmi más érdemlegeset nem tud felmutatni. Szeretném, ha nálam meglenne a kettő között az optimális egyensúly - csak ne csússzak el a rossz irányba, könyörgöm!

1. Végre be tudtam fejezni a gipszkockát. Ezerszer kezdtem újra, mert mindig letört a sarka, utána meg az oldalából egy darab, majd megint a sarka, majd megszáradt a gipsz, használhatatlan lett, új adagot kellett csinálni.... de sikerült, négyötöd lett, és esküszöm, hiányozni fog :'D
2. Kávé az automatából. ♥
3. Újra látni azokat az idiótákat az évfolyamból. Komolyan, szoknom kell, hogy szeretem az osztályom - de nem rossz érzés, hogy tudom, mindig megölelhetek valakit. Szeretethiányos vagyok, na.
4. Hakent és Iron Maident hallgatni reggel a buszon, közben figyelni, ahogy a többi ember lélekszakadva rohan a jármű után, hehe.
5. 15% kedvezménnyel vásárolni egy Művészellátóban. Végre van vázlatfüzetem, hihetetlen gyorsan telnek be.
6. Barátnőm az évfoylamból vállalkozott rá, hogy megragasztja a fülbevalóm - ilyen hosszú tüske, fehér-fekete csíkos, és eszméletlenül istenkirály, csak letört belőle egy kis rész. De megcsinálja, mert ő megteheti.
7. Barátomat, akivel bár nem találkoztam, láttam róla egy régebbi képet. Kíváncsi vagyok életének azon részére, amikor még nem voltam aktívan része. Akkor is ugyanolyan barom volt, megtartom. ♥

Csak, hogy optimisták legyünk. Két szívecske egy bejegyzésben, mi ez, ha nem egészségtelenül gusztustalan jókedv?
Ha tudnátok, milyen nehezen kapartam ezekez össze, ehhh....